Akula túra

Viszonylag korán, fél nyolckor ébredtünk. A kocsit gyorsan menetkészé varázsoltuk. A következő célunk strandolás az Onyega tóban. A medvékről híres Karéliában Medvezsegorszk városát választottuk helyszínül. Rövid keresgélés után megtaláltuk a város strandját, ahol egy nagy szemétkupac és egy rozsdás kazánlemez társaságában kezdhettünk neki a szokásos szertartásunknak. Oleg barátunkat előléptettük operatőrré, mi a buszban levetkőzve, pucéran rohantunk a jég hideg víz felé. Megtisztulva indultunk tovább a Fehér-tenger partján fekvő Kem városába, ahol gyanúsan egy újabb mission impossible-t próbálunk teljesíteni, a Szolovetski szigetet.

Az első gulág

A szigeten világörökség részét képző kolostor, és még jó néhány látnivaló várt volna bennünket. A sziget kolostorát Sztálin elsőként alakította át munkatáborrá (gulággá). Az elhelyezkedéséből adódóan a szökési esély egyenlő a nullával. A jégtáblák miatt ezt a szigetet sem sikerült bevennünk.

Kem városában megpróbáltuk felkutatni a kikötőt. Se tábla, se semmi arra utaló jel nincs, ami azt jelezné, hogy innen bárhova is el lehet jutni. A város Zombiland. Egy horrorfilmnek szebb helyszínt elképzelni sem tudok! Több kísérletet tettünk a kikötő felkutatására. Jártunkban-keltünkben mindenhol csak szeméthegyekbe, igénytelenségbe, értetlen emberekbe botlottunk. Nagy nehezen eljutottunk a kikötő bejáratáig, ahol egy néni közölte, hogy innen június elseje előtt semmilyen hajó nem megy sehova. Az ok a már említett jég. Így jobb híján értekezletet hívtunk össze a  „B” terv kidolgozására.

A térképet magamhoz ragadva kiszúrtam egy falut, melynek neve Kalevala, közel az orosz- finn határhoz. Biztos voltam benne, hogy valami köze lesz a falunak a híres finn eposzhoz. A térkép végig normál utat jelzett. Kb. 150 km kitérő, hogy elmondhassuk, benne voltunk a Kalevalában! Az első 50 km makulátlan aszfaltút után, bekövetkezett, amit már oly régóta vártunk. Félméteres kátyúk, emberfej nagyságú sziklák.

Az offroad verseny közben csak a természet szépsége nyugtatott bennünket. Felénk nem ismert növények, zuzmók, milliónyi tó tarkította utunkat. A falu határában lévő benzinkúton, kérdésünkre a hölgy elmondta, hogy a Kalevaláról már hallott, de itt ugyan semmi nincs egy évente megrendezésre kerülő kutyaszánhúzó versenyt kivéve - ami persze télen van. Később rájöttünk, nem hazudott a néni: TÉNYLEG SEMMI!

Ha már lyukra futottunk, kitaláltuk, hogy legalább szaunázunk egy jót a fogcsikorgató hidegben. A faluban két szállodát találtunk. Az egyikben egy csapat már lefoglalta a szaunát, így marad egy lehetőségünk: a másik! Itt két órát kell várni, hogy „felmelegedjen”.

Az orosz szállodaipar

Azt már tudtam, hogy az orosz szállodák drágák és szarok. A szálloda bárjában sörözve eldöntöttük, hogy a szaunázás után ágyban alva töltünk el egy éjszakát. Egy háromágyas szoba ára a májusi főszezonban - mert az egész év főszezon , azaz soha nincs itt senki, ahogy most is csak mi vagyunk itt - 2500 rubel azaz 18.000 Ft. Reggeli nélkül, + 100 rubel parkolási díj, 50 rubel regisztrációs adó fejenként (aminél én olcsóbban adom Balatonfüred központjában lévő, 80m2-es apartmanomat).

Na de mit kapunk ezért? A száz éves „igényesen” felújított fa épületben (tapétázás, linóleum) egy réteg gipszkartonnal elválasztott, kutyaól méretű szobák lettek kialakítva. A szobánkba 3 db, 1984-ben, az úttörőtáborból leselejtezett cserkészágy lett bezsúfolva. Az ágyak 1,8 m hosszúak, így a lábaink bokától lelógnak róla. A matrac rugója egy óra fekvés után, gerincem irányában átszúrja a hasfalamat. Az ágynemű szép, tigrisek vannak rajta… Az egyrétegű üveggel ellátott tákolmány ablak becsukhatatlan, az ablak mellett alvó fején képződött deret és jégréteget a szobában fűtésként funkcionáló olajradiátor nem képes leolvasztani. A radiátor az ágy melletti konnektorba van bedugva, ami tőből ki van szakadva a falból, így az ott alvónak egy óvatlan pillanatban megrázó élményben lehet része. A szobában található még 1 db eltört szék, egy gépzsírral alaposan átitatott szőnyeg, egy egy csatorna vételére alkalmas zsebtévé, valamit egy kis asztal, ami a vacsoránál jó szolgálatot tett.

Két óra, néhány üveg sör és egy üveg vodka eltelte után elindultunk a szaunába, ahol hidegebb volt, mint a „meleg” szobánkban.  Jeleztük a recepciósnak, hogy hiba van a rendszerben, erre ő azt mondta, hogy ez be van kapcsolva, és ez így jó!  A drága elektromos kályha és a modern szauna hatalmas csalódás volt - egy fafűtéses, klasszikus orosz (bánya) szaunára vágyva - 550 rubelért.

Természetesen tisztában voltunk vele, hogy mi vár ránk egy oroszországi utazás során, de az ár-érték arány, és az én szakmai önérzetemet bántva, kénytelen voltam ezt a kritikát megosztani.

Ha Vejnemöjnen itt lakott volna, tuti rövid úton az öngyilkosságot választja, és dugába dől a nagy finn eposz!