Én még semmit nem készültem, de a déli csapatértekezleten sok családi és baráti segítséggel 18.00-kor a csapat indulásra készen állt. Így nem vártunk tovább, gyújtáskulcs fordul, válltó „D” fokozat - irány Észak!
A tervünk erre a napra hosszúra készült, másnap 10 órára el szeretnénk érni a lengyel-orosz határt. Ismerve a lengyel útviszonyokat ehhez igen nagy szerenCseh kell - a Csehekről nem is beszélve. A kisebb győri baráti búcsúzkodó után már el is vesztettük a két óra előnyünket, de legalább Oleg barátomnak szép ajándékokat szereztünk. Tankolás, gáznyomás. A Győr-Pozsony-Brno-Osztrava-Lodz szakasz vesekőrengető aszfalt temető az út szar minőségű (tisztelet a kivételnek) és hál istenek végig szakadt az eső. Lodz után kb. 100 km-re vadonatúj autópálya segített bennünket (némi pályadíj ellenében) és ezen a szakaszon már az eső is elállt, innen 80 km-t kellett kelet fele autózni és máris elértük a tervezett célunkat. Belépünk a Kaliningrádi (Königsberg) Orosz területre!