Akula túra

május 8.

Reggeli ébredésünk valószínűleg dél körül történt volna, ha egy kukásautó nem a "hálószobánk" ablaka alatt túráztatja az orosz ipar magas minőségben megépített kiváló környezetvédelmi és hangnormával megáldott mesterművét. 9 óra. Oleg kopog az ablakon. Viszi a családját a repülőtérre. Ők hazatérnek Ufá-ba. Innentől már Oleg is az Akula Team tagja.

A "lakás"

Minden jó érzésű ember az ajtóból hanyatt-homlok menekülne az elé táruló látványtól. Ahogy azt az előző túrákon már megszoktam, most is azt tapasztaljuk, hogy az orosz átlagember nem ad a lakásának belső berendezésére. 1968-ban megépített lakásban, ugyanazok a bútorok, kitaposott linóleum, lefeslett tapéta, leszakadt mosdókagyló, érintésvédelmileg természetesen „makulátlan” drótok és villanykapcsolók. A nagy örömünkre fellelt muzeális mosógép is szekrényként funkcionált. Ezenkívül a luxustermékekre áldoznak (LED TV, okostelefon, márkás ruhák). Ezt nem tudjuk hogy miért van így. Talán azért, mert nem az ő tulajdonuk a lakás, vagy mert ez kívülről nem látszik. A látvány ellenére mindent tisztán tartanak, de az 50 év az 50 év…

Amíg Oleg és Rudolf a reptéri transzfert intézték, mi alaposan bereggeliztünk. Mivel nem találtunk egyéb hideg innivalót egy üveg minőségi orosz pezsgőnél, ezért a kaviárt ezzel öblítettük le. Panelkulinária. Kaviár befőttesüvegből, kanállal, pezsgő bögréből. Jobb híján. Társaink visszatérése után indul az újabb haditerv. Elsőként a Petropavlovszki erőddel szembeni haditechnikai múzeumot tekintettük meg. Szartól az űrrakétáig volt itt minden, amivel az emberiség pusztította az "ellenséget". Három óra alatt, feszített tempóban sikerült abszolválni a múzeum körbejárását, amibe még az is belefért, hogy a világhírű Kalasnyikov AK-47 típusú gépfegyvert szét- és összeszereljünk. Aki fogékony a fegyverekre valamint az orosz hadi és egyéb technikára, annak mindenképp a figyelmébe ajánljuk!

Kávé, sör, Kronstadt

Kronstadt a várostól 50 km-re a Finn-öbölben fekvő sziget, mely ma már a várost körülölelő körgyűrű része. Az újonnan épült útszakasz egy darabig a tengeri töltésen halad, majd egy víz alatti alagúton éri el a szigetet. Az alagút felett működő monumentális zsilipen keresztül folyik a hajóforgalom. Már előre kitervelt szándékkal érkeztünk ide, mivel tudomásom volt róla, hogy az orosz flotta egy része ezen a szigeten állomásozik. Alapos térképészeti felkészültségemnek köszönhetően, a cirkáló flottát hamar megtaláltuk. Meglepetésünkre egész közel mehettünk hozzájuk és fényképezni is engedték a hadihajókat.

A technika óra után egy kis kultúra következett. A kikötőből Zoli kiszúrt a sziget közepén egy hatalmas templomot, amit egy patakon átívelő kis hídon közelítettünk meg. A templom előtti téren már készülődtek a holnapi (május 9.) nagy orosz felszabadulási ünnepre. A templom és a téren lévő örökmécs az orosz hadsereg tengeri áldozatainak emlékére épült. Az útközbeni vacsoralehetőség megbeszélésének közepette Zolinak égető pörköltfőzési vágya támadt, melyet csillapítani csak másfél kiló jó orosz disznóhús tudott - barátai legnagyobb örömére! Este magyar napokat tartottunk a panel "kantinjában". Ha már pörkölt, nehogy már ne kerüljön elő a kocsiból egy újabb palack házipálinka, melyet ásványvizes palackban rejtettünk el az ádáz vám és pénzügyőrök lankadatlan figyelme elől. Szpáty.