Reggel hering módjára ébredve gyorsan összeszedtük magunkat. Irány Gedser kikötőváros, ahol a tervünk szerint a 11:15-ös komp indulásáig elütjük az időt. A kis faluban szomorúan tapasztaltuk, hogy semmi nincs nyitva, csak egy kis bolt, ahol nagyon dános dolgot nem sikerült fellelni. Amúgy a kis település nagyon bájos. Egyforma téglából kirakott házak sorakoznak egymás mellett, mint ha Lego városban volnánk. Kávé nélkül kellett megvárnunk a komp indulását. Eljött a nagy pillanat, beeresztettek minket a hatalmas, több emeletes komp gyomrában mintegy 107€-ért. Az útiköltség ennyibe kerül 6 méteres autóig. A hatalmas kompon van több étterem, játékterem és a nemzetközi vizeken nyitva tartó Duty Free Shop. Kihasználva a vámmentességet, mi is bevásároltunk a skandináv italkülönlegességekből. A kompon a wifi nem működött, de az 1óra 40 perc menetidő elég volt ahhoz, hogy 10. nap után újra meleg étellel kényeztessük a konzervekhez szokott gyomrunkat. És ha már megvettük a svéd keserűt, akkor a többszörös határátlépés örömére, szétcsapattuk vele az ebédet. Behajózva Rostockba, továbbra is szakadó esőben folytattuk utunkat utolsó állomásunk, Berlin felé, ahol egy jó barátom, Manuel várt bennünket.
Manuel Berlin központjában a város szívében lakik, amihez szerencsére nagyon közel sikerült parkolóhelyet találnunk. Mivel idegenvezetőnk még dolgozott, mi egy közeli olasz vendéglőbe csillapítottuk szomjunkat jó néhány sör társaságában.
Vendéglátónk megérkezésével a még csöpögő esőben roham léptékben elkezdtük bejárni a német főváros gyalogszerrel elérhető nevezetességeit. Manuel szerencsénkre nagyon jól ismeri a belvárost és az 5 órás ámokfutás alatt nagyon sok mindent tudtunk meg a városról, emberekről, épületekről, egyszóval Berlinről. Bejártuk kelet és nyugat Berlin egykori határait, láttuk a Berlini falat, Reichstagot, Brandenburgi kaput, és szinte minden olyan érdekességet, amiért egy turista Berlinbe utazik. Irigylésre méltó idegenvezetést kaptunk egy helyitől, aminél nem is remélhettünk volna jobbat!
Ugyan a tempó emberfeletti volt, és a Berlin városa is ennél többet igényelne, több esetben boltban vásárolt sörrel a kezünkben sétáltunk, ezzel is megnövelve a városnézésre szánt időt, a kocsmázás rovására. A lábunkat térdig elkoptatva, a lépcsőház melletti indiai étteremben vettük magunkhoz aranybarna altatónkat. Manuel lakásában az iroda, nappali helyiségben kaptunk alvási lehetőséget és végre édes, langyos vízzel zuhanyozhattunk!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.