Norvégia Északi-tengerbe nyúló, délnyugati sziklás partszakaszán van egy barátságos kis földnyelv, melyet már a viking korban is világ végeként emlegettek. A neve Verdens Ende. Megébredve az ismét vadkempingező táborunkból (a hely parkolója) elsőként jutottunk el oda, ahova utolsónak jó jönni. A tengerbe nyúló hosszanti irányú sziklákat az erózió szépen legömbölyítette. Néhol úgy néznek ki, mintha egymás mellett pihenő bálnák hátai volnának.
A sziget végén egy kis emlékmű jelzi - egy kunyhó, és a tetején egy merítőszák - a letűnt korok emlékét. A terület nagyon jó pihenőhely. Tele padokkal, grillező helyek, WC, zuhanyzó, éttermek. Otthagyva a világvégét, irány Svédország, amit egy kompúttal levágva közelítettünk meg.
Összefoglalás a norvégiai tapasztalatunkról - véleményünk
A norvégok nem élnek fényűző életet. Kirívóan nagy házat, kacsalábon forgó palotát egyet sem láttunk. A kikötőkben sem jellemzőek a nagy luxusjachtok, pedig szinte mindenkinek van hajója. A gépjárműpark nagyjából megegyezik a magyarországiéval, kivéve talán hogy kevesebb luxusautó van Norvégiában mint nálunk. Imádják a nagy amerikai kocsikat. Nagy benzintemető terepjárók, hetvenes évekbeli lenyitható tetejű Cadillacek flangálnak a városokban.
Szinte minden családi ház udvarán láttunk lakókocsit. Ebből azt szűrtük le, hogy nem szállodába mennek wellnessezni, hanem összeszedik a családot meg a kutyát és irány kempingezni! Erre az országban kifejlett infrastruktúra van. Minden faluban van legalább egy kemping. A szezon későn kezdődik, valószínű, hogy kirándulni csak a nyári hónapokat használják. Ez kifejezetten igaz lehet az északi részre. Szinte mindenki beszél angolul. Kedves, normális népség!
Svédisztánban
Sok minden nem változott, talán hogy autópályán gurulunk tovább Göteborg felé. Jó az út, a növényzet már európai, a kávé pocsék. Az első kisebb városban megállunk feltölteni a készleteket, talán nagyobb választék van, és lényegesen alacsonyabbak az árak, mint a szomszédban.
Hal, hal, hal… Mindenféle speciális ennivalót beszereztünk a surströmminggel az élen. Ő a nagyon büdös, speciálisan erjesztett fehér húsú hering. Ami tradicionális technika szerint úgy készül, hogy a földbe, a tengerhez közel ásnak egy gödröt, ide beteszik a halat és betemetik. (A régi technika szerint jó volt körbevizelni a gödröt… Az ammónia segít az erjedésben.) Majd kiásva a halat, lehet falatozni a finomságot, ami annyira büdös, hogy Németországban törvényi rendelet tiltja a beltérben való konzervnyitást. A konzerv úgy készül hogy az erjedő ha kerül bele, még nem teljesen kész állapotban, így a termelődő gázok felfújják a dobozt, akkor lesz jó! Felnyitni víz alatt, vagy egy zacskóba célszerű, mert elég jól spriccel az illatos nedű belőle. Vajaskenyérrel, vodkával az igazi! Otthon teszt!
Szakadó esőben haladunk, esélytelenül a városnézésre. Megpróbálunk egy kicsit Halmstad városban sétálni, de 15 perc múlva herezacskóig ázunk. Irány a nagy híd, Dánia! Sajnos az eső miatt Malmőt is kihagytuk, talán Koppenhágáig eláll.
A nagy híd - Oresund híd
A hatalmas dán-svéd határátkelő, összességében
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.