Akula túra

Szentpétervár

Az ígéretét betartva a liftszerelő fél óra múlva megérkezett, a fölöttünk levő emeletről lekiabált, hogy mit csinálunk, mintha mi rontottuk volna el a liftet. Kiszabadultunk rabságunkból és elindultunk a metróállomás felé, hogy azzal közelítsük meg a belvárost. Közben elhaladtunk a Balaton Pláza mellett, ami egy üzletház Szentpétervár déli negyedében. Érdekes volt látni tavunkat egy kicsit amorf formában egy pláza tetején. A parkolóban láttunk egy magyar rendszámú autót. A városnak jól kiépített metró hálózata van (6 vonal). Dél körül érkeztünk meg a belvárosba és ott találkoztunk Oleg feleségével és lányával. Együtt kezdtük meg végigjárni a főbb nevezetességeket.

Nem vágunk bele Szentpétervár látnivalóinak részletes leírásában, mivel erről már írtak nálunk szakavatottabb emberek is sok vastag útikönyvet.  A mi véleményünk a városról: Maga a belvárosi rész hihetetlen nagy, mint egy átlagos magyar megyeszékhely szőröstül-bőröstül. Aki ide szeretne utazni, mindenképp szánjon rá minimum egy hetet. Akkor is csak felületesen fogja megismerni a helyet. A városba érkező hatalmas turista tömegek, vonzzák a bűnözőket és a gazdagodni vágyó vendéglátósokat, büféket, taxikat... Nekünk sikerült áldozatává válni egy zsebtolvajnak. Egy kisebb összeggel szponzoráltuk.  A több mint ötmilliós metropolisz rendezett, nagyjából tiszta, a közlekedésben a megszokott orosz káosz uralkodik.

Este nyolc körül tértünk vissza lepukkant, 7. emeleti panel bázisunkra, ahol gyors fürdés, mosás, vacsora után megérkezett a lakás tulajdonosa, akinél Oleg és családja is vendégeskedik - mostmár mi is. Ő Rudolf, Oleg ufai jó barátja. Óriási orosz vendégszeretettel fogadott minket, mintha száz éve ismernénk egymást. Ettünk, ittunk az orosz gasztronómia csodáiból. Füstölt és marinált halak tömkelegét, kaviárt, akroska levest (zöldségek, tojás, kefir) fogyasztottunk. Újdonsült barátunk egy esti városnézésre invitált, ahol többek között egy érdekes szentpétervári eseményt is megtekinthetünk.

Ez a dolog a Néva folyó hídjainak felnyitása, melyre azért kerül sor minden nap éjjel 1 órától, mert a város hajóforgalma csak így tud közlekedni az alacsonyra épített hidak miatt. A várost mindenképp érdemes este kivilágítva is megtekinteni (nyári időszakban 23 óráig világos van!).  Esti csavargásunk közben megnéztük az Auróra cirkálót és több pontról is megnéztük a gyönyörű kivilágított várost.  A fáradtságtól félholt állapotban vártuk a hídnyitási ceremóniát, miközben idegenvezetőnk elmondta, hogy ez idő alatt a város több pontja gépjárművel megközelíthetetlen (aki ott ragad, az reggelig ott is marad).  Eljött a várva várt pillanat. A hidak elkezdtek emelkedni, a hajók megindultak - ez rajtunk kívül másokat is érdekelt. Tömegek nézték a Néva partjáról az eseményt. Irány haza, ahol újra vacsora, pálinka, beszélgetés és hajnal háromkor kisbuszunkba visszatérve (mely a panelház előtti parkolóban várt bennünket) nyugovóra tértünk.