Reggel összeszedtük magunkat egy forrásban megfürödve és délre eljutottunk Narvik városba. Ez egy nagyobb kikötőváros, a legnagyobb vasérc forgalommal. Nem zavaró az ipari rész, nincs nagy kosz, és jól el van különítve a várostól. Ahogy az eddigi városokban, itt sincs sok látnivaló, ezek nem történelmi helyek, szinte minden új, hamar körbe lehet járni őket. Egy szebb templomot találunk, de be volt zárva. Kávéztunk, interneteztünk, a nem vezető pozícióban lévők megittak egy sört -
A következő célpontunk Mo i Rana felé eljutni. A már nem tengerparti út tele van alagutakkal, hegyi szakaszokkal, vízesésekkel, gyönyörű tavak, folyók, patakok - igazi természet - szerelem első látásra!
Az utak keskenyek,
Nincs nagy forgalom, de ez köszönhető a szezonon kívüli látogatásunknak. Június 1. itt a kezdés ideje. Néha egy-egy kamion versenybe kezd, és a nagy vassal 100-zal,110-zel is sedernek lefele az elöl agyoncsövezett, (rénszarvas elütése esetére) monstrumokkal. Az alagutak nagyon furcsák európai szemmel, nagyon szűk, szikla falú. Nincs kibetonozva a fala, olyan mintha egy régi természetes barlangban lennénk, és kanyarok is vannak benne, sőt sok helyen nem tiltott az előzés sem egy ilyen csőben.
Mo i Rana előtt elérjük az északi sarkkört, innen újra lesz nappal és éjszaka – elvileg. Az idő egyre javul, helyenként már 15 fok is volt, ez nagyon jó jel! Ugyan a polár kocsma 700m magasban, egy hágón van, ahol 2 fok van épp, még az északi sarkkörön túl.
Megállunk a félgömb alakú hatalmas vendéglátóhelyen, de a nyitva táblák ellenére igencsak be van zárva, így külső körátlépő ceremóniát ejtünk (pálinka). Körbenézünk, 2 méteres hó van, így nem minden látszik. A teljesen kopár fennsíkon sok kőből rakott gúla, amit az itt átlépő turisták raktak, 3-4 emlékmű, katonaiak és ugye a határvonalat jelző földgömbszerűek.
Fotózkodunk, majd irány a normális világ! Az éjszakát egy gleccser mellet szerettük volna eltölteni Osterdalsisen-nél, ahol a Svartisen gleccserhez szeretnénk reggel eljutni. Mo i Rana előtt 10 km-rel van a leágazó, innen
Mivel nem kívántunk jégszoborrá fagyni visszakocsikáztunk a mediterrán éghajlatba, és egy zárt kemping területén estünk össze. Előtte még találkoztunk egy nagy jávorszarvassal az út szélén, akit a megálló kocsi nem igazán zavart. Én megpróbáltam kiszállni, hogy a félhomályban lefotózzam, de úgy látszik rám már haragudott, és elosont a fenyvesbe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.