Akula túra

Tehát a 0.00 és 1.00 közé ígért behívást szépen betartották, kb. 0.30-kor megláttuk a rendszámunkat a táblán, ahogy az előzőektől láttuk, mi is odaálltunk a kis bungihoz. Újabb 3 Euró leszurkolása után újabb cetli, majd irány a város közepe! A sorban állt 10-15 autó, nagyobb szüneteket hagyva egymás között, amiből arra következtettem, hogy még így is trükköznek a sorban állással, és aki előbb jött, beengedi a barátait maga elé a csepészklubból, ezért a következő hadicsellel minden résbe megpróbáltam beállni. Ezzel persze kivívtam magamnak a helyi erők unszimpátiáját, azonnal lezárták a helyet nehogy beférjek, de így legalább nem állt elém senki. Egy óra után bejutottunk a határra.

Észt oldalon normál vizsgálat, nem kezdték el bolygatni a kuplerájt a hátsó részben. Orosz oldal: alig van jármű, ez a sorozás segít. Itt sem akadékoskodnak semmivel, már előre kitöltöttem a „Passazsirszkaja deklaracia” papírt és a migrációs kártyát. Pikk-pakk, egy óra alatt kész minden és újra szabad lábon orosz álom. Ivangorod néven Narva város másik felében, egy főtéri parkolóban, a hotel mellett találtuk meg szálláshelyünket, kb. helyi idő szerint 3:15 kor. Nem kellett altató.

Reggel 8-kor már talpon, irány a Szent Péter vára! Oleggal SMS-ben letisztáztuk a találkozási címet, melyet a navi 10:30-ra jelzett. Útközben kávé, tankolás, majd tovább az orosz átlagos helyzethez képest jobb utakon. A várost megközelítve Oleg új célt adott, "Jroslav Hasek ulitsa". Akárhogy kerestem a nagy Cseh írónkat - minden formában megpróbáltam beírni a nevét a naviba - de nem. Jön a térképes megoldás: „Gashenka ulitsa Yaroslava”. Na így nem próbáltam... Meg is találtam a Svejk szobrot az utca elején. A peterburgi körgyűrű fizetős! Nem is olcsó: kis szakasz kb. 10 km, 30 rubel. 10:45-re ott voltunk. Oleg boldogan üdvözölt bennünket egy hatalmas lakótelep közepén. Welcome drinknek egy-két pálinka és irány a város - gondoltuk mi, de a liftben rekedtünk.

Egy jó orosz lakótelepi liftnél nincs is jobb kocsma. 1 m2, három fő. A csengető gombbal szépen tudtunk zenélni magunknak, de ezek kívül semmire nem jó. Pár ember kérdezte mit csinálunk bent, de nem segítettek.  Találtunk a lift falán egy félig lekopott papírcetlin egy telefonszámot, amit Oleg felhívott. Jó hogy volt térerő! A liftszerviz volt, közölték fél óra kb. és jön a szerelő. Közben mi megfőttünk bent, de kis rést tudtam nyitni a bicskámmal, hogy valami levegő jöjjön be.