Akula túra

9-kor ébresztő, reggeli. Át kellett alakítani a hálófülkét három személy elszállásolására alkalmassá. Mostantól 3-an kell hogy lakjunk az „öreg amerikai” gyomrában.

Oleg

Még az első 2009-es Bajkál-tavi autós túra során ismerkedtem meg vele. Ufa városában járva, önkéntes idegenvezetőként megmutatta a várost és jó orosz vendéglátóként, mindenben segített. Így alakult ki köztünk baráti kapcsolat. Azóta többször járt Magyarországon, és én is nála. Jeleztem neki utazási tervünket és ő szeretett volna velünk tartani. Sok mindenben (helyismeret, nyelvtudás) a segítségünkre lehet, bár még ő sem járt ezen az északi részen.

Első megállónk a ladoga-parti halászfaluban, Zaosztrovje-ben történt, Szjasztroj városa melett. A part nehezen megközelíthető, a hatalmas láp és a körbe futó apró folyók miatt. Ideiglenesen tákolt hidakon, földutakon jutottunk el a hatalmas tó partjára. Utunkat végig horgászok és halászok hada szegélyezte. Bottal, merítőhálóval próbálták magukévá tenni a halállományt. Ígéreteinek eleget téve, egy kis öbölben habtestünket átadtuk a tó szellemének, belementünk. Hőmérséklet 12 Celsius, vízhőfok 4. A felfrissülés után irány Karelia fővárosa, Petrozavodzk. Azzal a céllal érkeztünk ide, hogy innen hajóval, csónakkal vagy tutajjal közelítjük meg Kizsi szigetét, ahol a világörökség részét képező csodálatos fatemplomot szerettük volna megnézni. A városba érve igazi lepukkant orosz proletár paneldzsungel fogadott minket. Szügyig érő szemét, káosz, fél méter mély kátyúk az utakon. A május 9-i ünnepség végéhez közeledve a férfiak sörösüveggel, gyerekek lufival ünnepeltek (kb. retro majális 30 évvel ezelőtt).

A kikötőbe érve szembesültünk a ténnyel: arról tudtunk ugyan, hogy menetrendszerinti járat még nem jár, semmilyen más eszközzel nem tudunk a szigetre jutni, mert május 20-ig hatóságilag tilos a vízre kimenni. Erről a parton posztoló rendőr tájékoztatott minket. Ilyenkor még jégtáblák borítják a tó vizét. Szomorúan konstatálva a tényt, hogy ezen küldetésünk kudarcba fulladt, elhagytuk ezt a nem túl szimpatikus várost. Útközben kérdezősködtünk, hogy van-e valami nevezetesség Kareliában, amit érdemes megnézni. A válasz minden esetben: van itt sok fa és sok medve, akik ilyenkor téli álmukból felébredve, nem túl jó társaságok.   Az eredeti útitervben is szereplő, Kivacsi volt a következő célállomás, ahol tervünk szerint az éjszakát is eltöltenénk.

Kivacsi Nemzeti Park. Megérkezve Kivacsi-ba sorompóval lezárt nagy parkoló bejáratánál találtuk magunkat. A portás néni nagyon kedves volt velünk és nyitvatartási idő után, ingyenesen beengedett bennünket a Kivacsi Nemzeti Park központjába, ahol, mivel még világos volt (22 órakor) fényképezhettük a nem túl magas, de bővizű vízesést. Az elkerített területen Oroszország növényvilágát nézegethettük a szakadó esőben.  Szerettük volna itt tölteni az éjszakát, mivel a parkoló biztonságosnak tűnt és fedett vacsorázóhelyet is találtunk. A portáshölgyet megpróbáltuk egy üveg jó magyar borral megvesztegetni, de a nemzeti park területén nem engedélyezett a kempingezés. A vacsoránkat azért elfogyasztottuk itt. A bőséges vacsora és a helyi vodkás üveg kifacsarása után irány a nemzeti park kezdetét jelző tábla. A koromsötét erdőben, immár egy méterrel a park határától, hering módjára bezsúfoltuk magunkat a szép kék odunkba, és édeshármasban mély álomba szenderültünk. Hiába vártuk, nem kopogtatott ránk a medve, ellentétben az esővel, ami viszont reggelig kopogtatott a bádogtetőn.